Magyarország: Kiss Erika: A jászsági hímzéskincs megmentése (Local history, culture, heritage)

A jászsági hímzéskincs megmentése

Magócs Mária még 1929-ben javasolta, hogy a jászsági nők pénzkeresethez való jutásában nagy szerepe volna a háziipari munkának, a bedolgozásnak. Meg kellene honosítani Jászberényben is a kézimunkázást, a hímzést, ahogy teszik azt más vidékeken is. Példaként említette a korabeli újságban a Jászsági Katolikus Tudósítóban megjelent cikkében, hogy ahogy Kiskunhalason csipkeveréssel keresik kenyerüket az asszonyok, vagy Mezőkövesden a matyóhímzéssel jeleskednek, úgy Berényben is van olyan kincs, amivel boldogulni lehetne. A szép jász hímzés hagyományát fel kellene eleveníteni. Bár a gondolat igen fontos volt, nem talált visszhangra. A jászsági szűcsök subákra, ködmönökre varrt csodás hímzéseire a feledés homálya borult. A népi kultúra hivatalos őrei nem ismertek semmilyen jász hímzést, sőt az 1970-es, ’80-as években elutasították a jászsági asszonyok kezdeményezését, a zsűrizésre beadott, zöld fonallal kivarrt mintákkal készített párnákat, terítőket. Azt mondták a jászsági asszonyoknak, jász hímzés nem létezik.

2013-03-10-02.01.41_873327cd2f432df47069ce80dae35330

Jász hímzés

Pedig ekkor többen is tudták, hogy igenis létezik, és elkezdték azokat alaposan felkutatni. Jászapátin Szikszai Gábor, a Vágó Pál Helytörténeti Gyűjtemény vezetője és Fejér Mária, a jászberényi tanítóképző tanára már az 1960-as években biztatta a kézimunkázó asszonyokat, hogy kutassák fel a régi szűcsök hímzésmintáit. A kézimunka szakkörök tagjai pedig nekiláttak a munkának.

A szűcsmesterek hagyatéka

A Jászságban mindig jelentős volt a juhtenyésztés. A 19. század közepére az Alföld egyik legvirágzóbb szűcsközpontjává vált a térség. Jászberényben ebben a korban 300 is volt a szűcsmesterek száma. Jászapátin és Jászárokszálláson többnyire férfi subákat készítettek, Jászberényben főként női subát és ködmönt. S bizony Móra Ferenc kisködmöne is jászsági mintával volt kivarrva, hiszen édesapja Berényben született, itt tanulta a mesterséget, s a vándoréve során került Kiskunfélegyházára, ahol megházasodott. Több neves mestert ismerhettünk a XX. században is, ilyen volt Magócs Mária nagyapja, Rendek András is. S talán a leghíresebb Dancsa András, aki olyan subákat, ködmönöket készített – jászsági mintával kivarrva -, hogy 1939-ben még a New York-i Világkiállításra is eljutott velük, ahol nagydíjat kapott.

2013-03-10-02.02.54_e1b5921b299f4ef0a3db24c37771cd61

Csukott Tulipán

A jászsági szűcsök a subákat, ködmönöket, dohányzacskókat rendkívül gazdagon és művészien hímezték ki. Nagy szakmai tudást és aprólékos munkát igényelt a díszítő motívumok előrajzolása, s utána a kihímzése, amit három ember egy hétig is végezett. A jászsági subák, ködmönök jellegzetes hímzésvilágát a rendkívül változatos és beszédes motívumok harmóniája alakította ki: csukott és nyitott tulipánok, rozmaringágak, forgórózsák, császárszakáll, gyorgyina, nefelejcs, szegfű, kutyatök, büdösbogarak, saskörmök, vesevirágok. A subákat és ködmönöket a 19. század közepéig színes hímzés (kétféle zöld és kék, vörös, sárga, meggyszínű és fekete) borította. Az 1880-as évektől azonban az egyre terjedő polgári ízlés hatására, fokozatosan egyszínű zölddé vált. Változás történt a hímzőfonal tekintetében is. A selyemfonalat felváltotta a könnyebb kezelésű gyapjúfonál – mesélte mindezt Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója, mert azért a történt kedvező fordulatot vett.

2013-03-10-02.04.35_2e063e673357cf76462448cf3571750e
Rozmaringos minta

A motívumkincs megmentése

A szűcsminták felkutatása bizony nem volt egyszerű dolog. A szűcsök csillaga leáldozott már a II. világháború előtti korszakban. Az 1980-as években pedig azzal kellett szembesülni, hogy nem maradtak fenn mintarajzok. Így többen is hozzáláttak, hogy egy-egy szép és épen maradt subáról rajzolják le a mintákat. Ez bizony óriási kihívás volt azok számára, akik ezt vállalták. Köztük volt Misi Éva is, aki szintén a jászberényi Rendek András unokája, ahogy Magócs Mária is. Misi Éva az első jászberényi kézimunkaszakkör vezetőjeként is működött, s a rajzokat azonnal ki is próbálták a szakkörben.
A különböző minták textíliákra való áttétele számos problémát vetett fel. A subákra, ködmönökre varrt minták főként a vállrészen voltak, mely nem egy sima felület. Tehát a mintákat a terítőkre, párnákra át kellett tervezni. Misi Éva azonban ennek is megtalálta a módját, igaz, évek teltek el, mire a legjobb mintázatot sikerült összeállítani pl. egy négyzetes terítő díszítésére. A régen csak bőrruhákon alkalmazott mintaegységeket megbontva, saját tervezésű mintákat is készítettek, s így már sikeresen tudták alkalmazni azokat a mai textíliákon. Akadtak segítői is természetesen, így egyre több minta-összeállítás vált ismertté. A Jászságban a kézimunka szakkörökben egyre ismertebb lett a jászminta, és alkalmazták is azokat. Persze ehhez a megfelelő alapanyagokat (vászon, selyem, pamutszövet) és gyapjúfonalat is meg kellett találni. Jászberényben a Fejér Mária Díszítőművészeti Szakkör – immár Vasné Sass Katalin népi iparművész vezetésével – olyan magas színvonalú munkát végez, hogy a városban egy szakmai központ is létrejött.

2013-03-10-02.05.43_4e890d28a947f5233d6b30c5f11f0005

Vasné Sass Katalin (balról) és Hortiné Bathó Edit (középen)

A történet akkor vett nagy fordulatot, amikor a Jász Múzeum és néprajzos vezetője Hortiné dr. Bathó Edit melléjük állt. Ennek köszönhetően a rendkívül gazdag jász mintakincset az egész ország megismerhette. 1997-ben a Jász Múzeumban Jászsági szűcsminták továbbélése napjaink textíliáin címmel időszaki kiállítást rendeztek, majd 1998-ban kiadták a Jászsági szűcsminták textíliákon című könyvet (második, bővített kiadása 2009-ben látott napvilágot), mely jelentős segítséget nyújt a hímző asszonyok elkötelezett értékmentő munkájához.
Részlet a Jász Múzeum kiállításából A Jász-Nagykun-Szolnok megyei szakkörökből alakult alkotóközösség mára ismert mintatervezői: Misi Éva, Vasné Sass Katalin (Jászberény), Ambrus Andrásné, Molnárné Szikszai Klára (Jászapáti), Szabó Pál Antalné (Újszász), Illés Zsuzsanna (Nagykáta), Posta Józsefné (Törökszentmiklós). A közös munkának köszönhetően a hímző asszonyok egyre eredményesebben dolgoznak, évről-évre gyarapodik zsűrizett alkotásaik száma, s nagy sikerrel szerepelnek hazai és külföldi kiállításokon is. A megmentett jászhímzés ismertségét és népszerűségét mutatja, hogy ma már nagyon sok jászsági lakásban találunk jászhímzéssel díszített párnát, asztalterítőt, futót, függönyt, és több jászsági katolikus és református templom oltárát is jászmintás oltárterítők díszítik.
A Jász Múzeum kiállításának egyik részlete A jászhímzés megmentésének történetéről 2012-ben is nyílt egy gazdag kiállítás a Jász Múzeumban, mely 2013-ban is látható. A csodás motívumkincs nemcsak textíliákon – terítő, függöny, ágytakaró, viseleti darabok – jelennek meg, de porcelánra is „átrajzolták”, számos használati tárgy dísze egy sasköröm vagy büdösbogár. Jászberénynek az iráni Yazd testvérvárosa. A két település és a két ország kapcsolatainak erősítésében született egy olyan bélyeg, mely a két nép kultúrájának jellemzőit – egy iráni és egy jászminta segítségével – viszi szét a világban.

Kiss Erika
Fotók: Bugyi Gábor

Kiss Erika – Újságíró, lap- és könyvszerkesztő, helytörténeti kutató vagyok. Elsősorban Jászberény történetével, a jászberényi, jászsági emberek, családok sorsával foglalkozom. Öt önálló könyvem jelent meg eddig, és újabb három van előkészületben. Pályám 1979-ben kezdődött. Elsősorban a Jászkürt című városi újságnál, megyei lapokban és a Magyar Hírlap Alföld mellékletében (1993-1999) és a Népszabadság Észak-Alföld mellékletében (1999-2005) jelentek meg írásaim

2 July 2013